2007. május

Ma délutános vagyok. Az azért jó, mert 1 óra után kevesen vannak a konyha körül. Szólok Orsinak, hogy szaladjon fel a pizzákért, a konyhán majd megsütöm. 3 óráig kész kell legyek. Akkor kezdődik a délutáni műszak a recepción és valószínűleg Thomas fog jönni. Kifelejtettem a számításból, hogy csütörtök van, és Woodwards szállítmány jön! 1 körül Euan telefonál, itt az áru, és el ne felejtsem lecsekkolni a hőmérsékletet. Elkezdem bepakolni a cuccokat, de közben szóltam a skótnak a hőmérős papír miatt. 2 perc múlva nagy „shit” meg „fuck” szavakat hallok a sofőrfülkéből. Odamegyek, mutatja nekem, hogy elromlott a gép nem tudja odaadnia. Nekem mindegy, csak a managernek is az legyen. Mikor végzek, aláírom a papírokat, és hívom Euan-t. Szerencsére őt sem érdekli a hőmérős dolog, úgyhogy végeztem is. Persze még el kell pakolni az árut, mindent a helyére. Közben elkészültek a pizzák is. Az egyik hungarocell dobozt felhasználva szépen elcsomagolom őket, Orsi meg felviszi a Caravánba.

Este szólunk a thai-oknak, akit akarnak, azt hívják el a buliba. Ok!!! Hamar végzünk, és megbeszéljük Pzemekkel, mikorra jöjjenek. Mi gyorsan hazarohanunk készülődni. Remélem mindenki hoz piát, mert nekem nem sok söröm van- kesergek Orsinak. Már késésben, de megjelenik Pzemek és a lányok. Többiek? „Mi nem szóltunk senkinek, mert ez a ti szállásotok” - mondják a thaiok. Oopsz, mi sem szóltunk senkinek. Thaiok elrohannak a Staff Blockba szólni a lengyeleknek. Kicsit később meg is jelenik majdnem mindenki. Ez most nem olyan bulinak ígérkezik, mint a múltkori, csak dumálunk iszogatunk, kajálunk, fotózgatunk és csak halkan szól a zene.

Legkésőbb Kristian érkezik a hegyen át. Mondja, hogy tudják a bulit a litvánok és nagyon mérgesek, azért, mert nem lettek elhívva (és kit érdekel?). És ezért most a bárban iszik az egész brigád (gondolom ingyen).

A lányok tiszteletére éjfélkor lejátsszuk a thai himnuszt és felbontjuk a Tokaji bort. Mindenki megkóstolja (kivéve Anka, ő nagyon sörös). Magda még többször is kér! Én elmagyarázom közben, hogy mi az a puttony, szerintem megértettékJ. Kicsit később szóba kerülnek a litvánok, de inkább csak lengyelül, de még így is értettük, mennyire nyomasztja a dolog őket. Euan gyenge, befolyásolható, amit legjobban szerintem Thomas és Julia használ ki. Ezért fordulhat elő, hogy a pénz körül – Kashka kivételével - csak litvánok dolgoznak (pincér, recepció, bár). A thai lányok helyére is két litván fog érkezni (persze Julia ismerősei). Még nincs nagyon késő, amikor valamelyik lengyel elindul haza. Erre az összes többi is fogja magát és elmegy. Szerencsére a lányok még maradnak. Segítenek pakolni, közben meg persze megy a pletykálkodás. Nagyon jó volt beszélgetni, mivel csak angolul beszéltünk! Arról hogy mit pletykáltunk, kimásolom Orsi blogjából az ide vágó részt, persze az ő engedélyével!

Mielőtt elmennek még megmutatom a japán nyelvatanulós füzeteimet, papírjaimat. 1-2 szó hasonló a thai és japán nyelvben - állapítják meg közösen. Még leíratjuk a nevünket thai nyelven, aztán körbevezetjük a Caravánban őket. Nagyon tetszik nekik, és Mamiao félve meg is kérdezi, hogy mennyit kell ezért fizetnünk? Semmit!! Hú, ti nagyon szerencsések vagytok- mondják, mi meg csak bólogatunk.

Már egy egész hónapja itt vagyunk! Úgy érzem, hamar elszaladt ez az időszak, hát még ezután? Még mindig teltház van, de valahogy már nem tűnik megerőltetőnek a dolog. A thai lányok ma dolgoznak utoljára. Ez számunkra nézve elég szomorú, nagyon megkedveltük őket, és ezentúl csak litvánok és persze Darwyn lesznek a felszolgálók. Jó lenne valami bulit szervezni. Kérdezem is a lányokat, pontosan mikor mennek el, melyik napra rakjuk a bulit? Talán holnap, mivel pénteken csak délben indulnak. Az nekünk is jó lenne, mert pénteken mi is szabadok vagyunk. Viszont nem kéne mindenkit hívni, vagyis inkább csak a litvánokat nem!

Este megjelent a skót előadó csávó, Alex. Megint nem hoztuk a fényképezőgépet, nem tudjuk lefotózni a szoknyájában. Kicsit később a thai lányok félrehívnak a staff roomba, és megkérnek, vigyázzak a bulira vett kajákra, és felügyeljem az elkészítésüket. Elég sok mindent vettek: 4 tesco-s pizzát, csokis-epres tortát, túrós sütit és rengeteg crispet (otthon chipsnek hívják!). Vetettek még maguknak thai gyümölcsöket is a Tescoban, és mindenkit meg is kínálnak vele. Nem arat osztatlan sikert! Egyáltalán nincs jó íze, kinézetre, ha megpucolod, meg olyan mint egy szemgolyó.

Már majdnem vége a melónak, amikor hallom, hogy Darwyn és Thomas beszélget: „Láttad azt a sok crispet meg pizzát a staffroomban? Valahol buli lesz? Nagyon érdekes, nem?” Én csak mosolygok magamban. Meló után, mikor már mindenki elment, felcipeljük a sok kaját, és próbálgatjuk a Caravanban lévő sütőt. Az még jó is lenne, de a sütőtérben nincs mire rakni a pizzát, mivel nincs normális rács benne. Mindegy majd holnap.

Ma megyünk Obanba Natinonal insurence numbert igényelni, a Jobcenterbe. Ez arra szolgál, hogy az adóhivatal beazonosítsa a hozzánk tartozó jövedelmeket, és így ne a maximális adókulcs szerint adózzunk. Szokás szerint ebéd után indulunk. Miközben várunk Sebastianra, a kocsiban Lesekkel beszélgetünk. Ő se tud sokat angolul, viszont Jendrekhez hasonlóan nagyon jól megérteti magát. Kiderül, hogy 48 éves és Magda a lánya, Jadwiga pedig a feleségének a testvére. Akkor nem csoda, hogy így összetartanak, hiszen ez egy nagy család!

Mi nem tudjuk merre van a Jobcenter, így Sebastianra hagyatkozunk. Ő pár méterre a Jobcentertől ki is rak egy benzinkútnál. Megbeszéljük a találkát a Tesconál, aztán bye. Az épület elég újnak tűnik, valószínűleg az is. Bent egy kis pulthoz kell állni, ahol egy fiatal srác ad nekünk két űrlapot és tollat. Gyorsan kitöltjük, nem túl bonyolult. Visszaadjuk, a csóka megköszöni és mondja, hogy majd értesítenek. Ez könnyen ment.

Még sok időnk maradt, ezért szépen elindulunk nézelődni. Próbálunk a Tesco irányába menni egy kis lakótelepen át, hát nem zsákutcában lyukadunk ki? Pár helyen látjuk a kerítésen, hogy itt bizony sokan átmásztak már, mi persze nem szeretnénk mászni, ezért visszafordulunk. A másik irányban egyből meglátjuk az átjárót, így mégis át tudunk menni a kerítésen. Az Oban Coop parkolójába érünk, itt se voltunk még, nézzük meg - beszéljük meg gyorsan. Veszünk kis akciós sört meg bort. A pénztárnál a csaj gyanúsan nézeget minket. Kezdem sejteni miért, amikor meg is szólal: Can I see your ID card, please!. Besz@rás, már másodjára kérik el a személyimet ebben az országban! Mosolyogva elővesszük az útlevelünket, és illedelmesen mutatjuk a születési dátumot. Pár másodpercbe beletelik neki, amíg megérti mit és hogy kell néznie. Orsi persze nagyon örül neki, hogy nem nézték még 18-nak sem! Elpakolunk, aztán irány a Tesco, mert ott van ingyen WC! Itt is működik posta, úgyhogy gyorsan feladjuk a levelet Orsi apjának meg a bristoli Davidnek. A következő állomás a Lloyds Bank. Beváltjuk a csekkeket és kíváncsiságból megpróbálunk az automatából pénzt felvenni. Lekérem a képernyőre a számlaegyenlegemet, már rajta is van az összeg! Lóvét viszont nem tudunk kivenni, valószínű aktiválni kell a kártyát valahogy. Majd otthon megézzük a rengeteg bankos papír között, ilyenkor mi a teendő.

Bankozás után még mindig sok van a találkáig, ugyhogy körbenézünk arrafelé, ahol én még nem jártam. Egy kisebb posta kirakatában látunk egy csomó térképet, meg persze szuvenírokat. Orsi ide ment volna be legutóbb levelet feladni, de zárva volt. Most viszont nyitva van, ezért megnézzük belülről is. Nagyon sok szép részletes térkép van itt, persze nem olcsók, de így az elején befektetünk egy olyanba, amin rajta van a hotel és környéke.

Hazafelé Orsi egész végig a térképet bujja,én meg a tájat lesem. Egyszercsak rengeteg szarvast, őzet látok egy elkerített részen! Szólok Orsinak, de mire odanéz már elhagyjuk ezt a részt. Lesek és Sebastian mosolyog és mondják szinte egyszerre- itt egy szarvas telep van és innen nem messze van a feldolgozóüzem is (vágóhíd!!!), ahol kolbászt és mindnféle finomságokat csinálnak belőlük!

Épphogy beérek 13-ra, máris jönnek a hülye szendvics rendelések! Nem is kevés, 12 db-ot számoltam. Este az ír universal man-nel és Pzemekkel leszek. Még nem dolgoztam Darwynnal, de többet nem is szeretnék! Állandóan káromkodik, dobálja a paradicsomot, borsót, mindent, ami hajítható. Szerencsé(jé)re nem engem, hanem általában Pzemeket veszi célba. Dolgozni persze nem akar, állandóan eltűnik valahova. Egyszer ilyen lelépése után megjelent egy steak rendeléssel. Pzemek kérdezte kinek lesz? Ő csak azt mondta valami vendégnek a bárban. Lengyel kollégám már jobban ismerheti az ír mitugrászt, mert később kiderült, a litván f@sznak, Thomasnak csináltuk a kaját,persze ingyen. Ha valamelyik kolléga szeretne ugyanis valamit enni az étlapról, akkor a számlával kell igazolnia, hogy tényleg kifizette a kaját, különben nem kapja meg. A rendeléseket mindig összegyűjtjük és műszak végén leadjuk az irodában. Ott összehasonlítják a felszolgálók által leadott papírokkal, így kiderülhet, ha valami nem lett kifizetve. Mivel este Darwyn adta le a papírokat a managernek, ez a rendelés biztos nem került közé (és ki tudja még hány nem)! A másik, amiért nem örültem Darwynnak az az, hogy Julia és pincsije, Justina állandóan a konyhán voltak, és Darwyn minden megmozdulásán vihogtak, ő meg persze direkt tette a fejét! Műszak után már értettem, miért utálják a lengyel szakácsok ennyire az ír gyereket. Még csinált magának és a litván brigádnak füstölt lazacos szendvicseket, vagy 10-et (!), aztán takarítás után el is húzott a brigád.

Reggel a rövidebb úton megyek le és hirtelen zajt hallok az erdőből! Mikor odanézek, egy őzikét látok elrohanni. Tőlem kb. 50m-re megállt, visszanézett, aztán rohant tovább.

Reggelinél fogadásokat kötünk mennyien lesznek, mindenki tippel és a tippeket kitűzzük a falra. Euan 95-öt, Kristian 90-et, Darwyn 82-t, Julia 100-at, Orsi 99-et én pedig 85-öt. Mivel teltház van, nem 10-ig, hanem 11-ig tart a reggeli. A vége 92 fő lett, Kristian nyert.

Pihenőidőben, mivel jó idő van, megint elmegyünk sétálni, csak most a másik irányba, dél felé. Errefelé is nagyon szép a táj, elsőre ugyanolyannak tűnik mint Cladich felé, de mégis valahogy más. Látunk egy hatalmas fát egy domb tetején. Én meg szeretném nézni, Orsi viszont elsőre nem akar átmászni a kerítésen (mondanom sem kell, persze itt is mindenfelé kerítések vannak, hogy az állatok ne kóboroljanak el).Végül győz a kíváncsiság és ő is mászik. A dombtetőről gyönyörű a kilátás, párat kattintok a géppel, közben Orsi elterűl a fűben és napozik. Aztán megyünk egy kicsit a kerítésen belül, de meglátjuk a telekhez tartozó házakat, és inkább visszatérünk megint az útra. Haladunk tovább kb. 2 km-t, amikor meglátok egy elég érdekes fát, ami persze ki van dőlve, de pont egy patakocska mellett. Ez pont a másik oldalon van, nem a part felőli részen. Ide is fel akarok mászni, és ide már Orsi is szó nélkül követ. Itt is pár kép, aztán úgy határozunk, hogy megpróbálunk nem az úton visszamenni, hanem a dombokon át. Gyorsan betájoljuk magunkat, és elindulunk. Amikor felérünk egy nagyobb domb tetejére, egyből látjuk, hogy kihagytuk a számításból a kerítéseket. Amik itt sokkal magasabbak, mint az út mentén. Amíg ezt beszéljük, hirtelen mozgást hallunk, és egy őzikét látunk szinte a semmiből előbukkani. Elkezd rohanni, viszont a kerítésen ő sem tud átmenni, ezért a kerítés mentén szökdel tovább. Amikor már nagyon messze van még visszanéz egy pillanatra, aztán eltűnik a dombok mögött.Ez olyan gyorsan történt, hogy nem volt időm még fényképezni sem. Így hogy kerítésbe ütköztünk, ismét a sima út a cél. Egy nagyobb patak mellett indulunk vissza, de közben az eső el kezd esni. A patak melletti hatalmas fák alá érve, már nem is ránk esik az eső, olyan sűrű a lomb. Simán kiérünk az útra, és szép nyugodtan visszasétálunk a Caravanba, pihenni egy kicsit.

 Este kiderült, hogy talán mégsem Thomas cseszte el az internetet. Pzemekék mondják, hogy leégett a router. Már nagyon régi volt. Vettek is helyette másikat, állítólag jobbat mint a régi. Én még így is azt mondom, hogy talán Thomas égette le a routert . A vendégek ma sokkal kevesebben voltak mint előző nap. Hamar végzünk és tudunk menni aludni.

Ma kivételesen 10-re megyek, mert mától van teltház 1 hétig. Egy kicsit korábban megyek le, hátha kell segíteni Pzemeknek. Jól gondoltam! Mikor leérek, akkor vagy 7 asztal rendelése volt benn egyszerre. Gyorsan beállok dolgozni én is, így hamar végzünk. Ebéd után, cheese-cake-et (túrós pite) és almás pitét csinálok. Most a konyhában van felállítva a laptop, ugyanis a Lounge-on kívül még itt működik valamennyire a net, viszont elég lassú, nem mennek a letöltések rendesen. Ma már új étlap van. Alig tanultam meg a régi étlapot, erre tessék, máris új menüsor lép életbe, f@sza! Kora este még kevés vendég jön, aztán hirtelen bezúdúl mindenki. Nagy szerencse, hogy hárman vagyunk, mert tényleg nem unatkozunk. Csak nyomjuk, nyomjuk, egyszercsak 22 óra és vége a rohamnak. Thomas, a báros megkérdezi, kérünk-e sört a műszak után? Persze, hogy kérünk, válaszolunk mindhárman. Mindenkinek jól esik a pia ennyi meló után. Gyorsan letakarítunk, és Kristian el is kezd készülni a másnap reggelre.

Ma megint szabadnaposak vagyunk, jó lenne Obanba menni. Pár dolgot még nem tudtunk elintézni (Check-befizetés, NI number igénylés a jobcenterben). Mondom Orsinak , hogy biztos megy valaki, mert nincs zöldég a teltházas hétre. Erre máshonnan hozattak valami nagy zöldséges cégtől. Teljesen tele van a szárazáruraktár mindenféle gyümölccsel: kiwi, eper, banán, málna, szőlő, narancs, alma, barack és szeder. Persze rengeteg zöldség is van, díszítésnek minimum 5-féle saláta.

Viszont az internet még mindig nem jó. Amit megírtunk előző nap, azt rakjuk fel a netre - ismét a loungeban. 1 óra lehetett, amikor Thomas bejön hozzánk a loungeba és megkérdezi tőlem, tudnék e segíteni tíz percet? El kéne készíteni pár szendvicset, de nincs senki a konyhán. Akkor mi a francnak változtatták meg a beosztást, ha nem is tartják be, csak én! Mindegy, nem halok bele, gyorsan megcsinálom a szenyókat. Mire kész, még két rendelés bejön! Ennyit a nyugodt szabadnapról, gondolom én! A végére megérkezik Kristian, és megköszöni a segítséget.

Késő délután kiderül miért nincs net! Thomas, a webdesigner, lekapcsolta a netet, mert nem szereti a thai lányokat és írigy. Ezt Jendrek mondta, teljes meggyőződéssel. Mivel Thomas pont aznap jött vissza a másik hotelből, teljesen hihető volt a story. Így a hivatalos hotel net jó csak, amire félóránként újra fel kell jelentkezni. Ja, és ez a net csak a konyhán, vagy a vendég részben működik (pl. lounge).

Este a Caravanban, a hálószobában fölszerelem a kukából megmentett 2 darab hungarocell lapot (40X120 cm). A baloldalira kitűzzük az eddig szerzett kis prospektusokat, a jobboldalira majd akkor tesszük át, ha már voltunk ott. Az egyik prospektust teljesen szét lehetett hajtogatni és a hátoldalán egy nagy térkép volt, azt is kiragasztottuk a lapok mellé.

5 nap meló után ma és holnap offok vagyunk. Mára azt tervezem ,hogy végre behozom magam a blog-írásban. Reggel az eső kellemetlen, apró szemekben zuhog, már majdnem 11, mire leérünk kajálni. A gépet visszük, a net viszont nem működik a staff roomban! Most mi lesz? Anka megy Fort William-be, Sunny-t viszi, aki egy másik hotelbe megy dolgozni 1 hétre! Orsi persze rohan, mert már nincs cigije és Ankával akar vetetni. A Julikának a levelét is fel kéne adni végre, és most sört kérni sem felejt el, mint legutóbb. Ebéd után a net még mindig nem működik, ezért mindenki a lounge-ba megy netezni. Kb. 15-ig netezünk, amikor végre felmegyünk a Caravanba, nyugodtan írni a naplót. Sikerül is teljesen behoznom magam, amíg Orsi kicsit sziesztázik. Vacsorára ismét lemegyünk. Darwyn és Kristian van a konyhán (szegény Kristian). Darwyn-nak nem nagyon akaródzik dolgozni. Amióta itt vagyok, nem volt a konyhán. Az internet még mindig nem jó. Orsi be akar ülni a lounge-ba megint, én mondom neki, hogy este már nem kéne, de ő azt mondja, ott nincs senki. Fél órát ott vagyunk, amikor megjelenik Thomas, és szól- este már a személyzet nem ülhet a lounge-ban! Ezt én gondoltam, de Orsi hajthatatlan volt.

Végre nem reggelre kellett mennem! Viszont mától változott a munkarend: aki reggeles 1-ig van és a délutános 1-től van, hogy mindig legyen valaki a konyhán. Próbálok rendesen felkészülni estére, mire megjön Kristian minden rendben legyen. Sokkal többen vannak ma, mint amihez mostanában hozzászoktunk. Én ugye többnyire az előételeket meg a desszerteket készítem el, és előfordul, hogy igencsak egybecsúsznak a dolgok. Az egyik asztal már desszertezik, a másik pont az előételét enné, és ha ez 2-2 asztallal történik, erősen fel kell pörögnöm, nehogy úszás legyen a dologból. Fél tízre így is sikerült végeznünk. A staff roomban már megint egy kis össznépi netezés, aztán haza aludni.

A változatosság kedvéért megint reggelre mentem. Most se voltak túl sokan, viszont David is evett english breakfast-et. Reggeliztetés után nagytakarítást tartottam a konyhán, nehogy a főnök szóljon a kosz miatt. Olyan 1.5 órán keresztül sikáltam az egész konyhát. Már 11 volt mire befejeztem és nekiláttam a személyzeti kajának. Mikor műszak után adtam le a kulcsot, kezembe nyomtak egy újabb levelet a banktól, a csekkönyvem az! Ilyenem se volt még! Pihenőidőben megjelenik Darwyn a Caravannál és szól, hogy David beszélgetésre hívja az összes szakácsot fél 3-ra. Na ennyit a pihenésről!

Kicsit félek ettől a meetingtől, meg fogok-e érteni mindent? Mindenki időben érkezik: David, Euan, Kristian, Pzemek és én (Darwyn nincs ott). David hozza magával a vendégkönyvet, ami hivatalosan a horgászoknak van kirakva, ebbe írhatják bele az eredményeiket. Ezt ő is megemlíti és jót nevet rajta mindenki. Elkezdi olvasni hangosan és megállapítja, hogy mindegyik pozitív, csak 1-2 említi meg a kevés választási lehetőséget az étlapról. Pontosan ez az, amiért összegyűltünk, folytatja a mondandóját a főnök. Hozott magával egy étlaptervezetet, kb. 15 új kajával, de megnyugtat minket, mind nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető étel. Párat el is magyaráz hirtelenjében. Aztán arra is rátér, hogy a hétvégén teltház lesz (120 fő!!!), legyünk rá felkészülve, természetesen az új étlappal. Azt is elmondja, hogy találjunk ki mi is leveseket, főételeket, desszerteket. Merthogy mi pénzt keresni jöttünk Skóciába, és ha neki több pénze jön be a hotelből, akkor nekünk is több pénzt ad! Ez elég korrekt hozzáállás, gondolom közben.Említést tesz még a nyelvhasználatról is, igenis mindenki beszéljen angolul a konyhán, ne lengyelül! Én ugyan nem fogok lengyelül beszélni, mosolygok magamban. Ez nekünk is érdekünk, hogy minél jobban megtanuljuk az angolt, a jobb komunikáció érdekében, pl. vele vagy más angol managerrel. A végén még hangsúlyozta a csapategységet és a dolgozni akarást. Azt hiszem más érdekeset nem mondott, vagy legalábbis nem értettem. Nagyon lefáradtam így is a végére, kb. úgy mint a bankban.

A meeting egy kicsit felpörgette Pzemeket, végre normálisan állt hozzá a dolgokhoz. Leírta pl. az almáspite receptjét, meg a munkakedve is kicsit nagyobb lett.