Reggel próbálunk korán kelni, de csak 9 re érünk le a konyhára. Megreggelizünk, bepakolunk a kocsiba és már indulunk is. Az idő nem is olyan rossz, nem esik az eső és a szokásosnál még melegebb is. Dalmally-ig ismerjük az utat, de mondjuk csak gyalog. Viszont azon túl, ahol megálltunk meginni az első sörömet, még nem. Meg is lepődünk, hogy Dalmally nem is olyan kicsike, mint ahogy gondoltuk. Továbbhaladva láttunk postát, rendőrséget és sokkal több házat is. Ezután teljesen ismeretlen helyeken megyünk majd.

Orsi nézi a térképet én meg vezetek. Tyndrum és Crianlarich következik. Ezután látunk egy benzinkutat, de még félig van a tank, majd máshol tankolunk. Utána lekanyarodtunk a főútról, Killin felé. Amikor ezen a városon haladtunk át, majdnem megálltunk, olyan szép vízesésszerű folyón mentünk át. Az tartott vissza minket, hogy rengeteg turista volt és parkolóhelyet is messze találtunk volna. A városka után már nem száguldozhattunk, mert nagyon sok ideig 1.5 vagy 1 sávos úton kellett menni. Már most kinézte az Orsi, hogy visszafelé biztos nem erre jövünk, még ha kerülő is egy kicsit! Jó egy óra után rákanyarodunk végre az A9-es autóútra, ami egyenesen Aviemore-ba megy. Fél óra után csörögtek a Robiék, kérdezték merre járunk, mennyi idő még? Még jó fél óra vagy több. Nem volt nagy forgalom, de csak ott ahol 2×2 sávosra szélesedett az út. Amúgy meg a kamionoktól nem lehetett haladni. Tankolni is jó lett volna már, de sehol egy kút, csak a gyönyörű táj. Végre feltűnik az Aviemore leágazás tábla! Lekanyarodunk és egyből valamilyen útfelújításba botlunk, ami egyben sávlezárást is jelent. A hotelt se tudjuk, pontosan hol van, de reménykedünk, hogy nem tévesztjük el az irányt. Áthaladunk a lezáráson és egyből egy benzinkutat találunk. Gyorsan beállunk tankolni. Közben Orsi csörög Zsuzskáéknak és kiderül, pont jó helyen vagyunk, mert a kúttól 100 m-re van a hotel! Mondják, hogy kiszaladnak a kúthoz. Aztán rájövök, nem egyszerűbb nekünk bemenni? Főleg ha már ilyen közel van és látjuk merre kell menni. Félúton futunk össze velük, mindenki nagyon boldog a találkozásnak. Olyan hihetetlen, hogy otthontól kétezer kilométerre tud találkozni az ember a barátaival!! Beszállunk mindannyian a kocsiba és a hotelek között haladva beállunk az egyik parkolóba. Robiék a MacDonald Aviemore Highland Resort Hotel komplexumban dolgoznak (www.ahresort.co.uk). Ez 4 hotelból áll és vagy 5 étteremből. Majdnem 200 személyzet van. Teltháznál pedig 900 vendég.

Elsőnek abba az étterembe megyünk, ahol Zsuzska dolgozik. Ez amolyan pultból kérős étterem. Az ember sorba megy és rámutat, melyikből is kér. A választék hatalmas és rengeteg a kiszolgáló személyzet. Még a konyhára is bemehettünk, természetesen a főszakács engedélyével. Óriási a konyha, szinte nem is láttam a végét, de nem is számítottam másra. Bemutatnak minket 2 egri magyarnak is, minketten tavasszal jöttek és ősszel mennek is haza. Kiderült, hogy Robiékkal együtt 7 magyar dolgozik itt, viszont nem érdemes velük barátkozni, mert állandóan isznak, drogoznak és még bunkók is. Ezután a hotel ajándékboltjába nézünk be. Ez egy nagyobb Tesco-méretű üzlet, tele mindennel, amire az embernek szüksége lehet, sőt olyan is amire biztos nem. Az árak természetesen az egekben, ezt a Skóciában töltött pár hónap tapasztalata alapján egyből megállapítottuk. Nem is veszünk semmit, inkább csak mesélünk folyamatosan egymásnak. Nézelődés után átmegyünk abba az étterembe, ahol Robi dolgozik. Ez egy olasz étterem, gyönyörű piros-fehér-zöld J terítékkel. Épp sziesztaidő van, csak pár főnök beszélget az egyik asztalnál. Robi megkérdezése után ennek a konyhájára is bemehetünk. Itt senki nincs még a villanyokat is leoltották. Ez kicsivel kisebb, de még így is sokkal nagyobb mint a portsonachan-i. A rend makulátlan, minden csillog-villog. Kifelé menet Robi megmutatja, hogy minden egyes dolgozónak külön kártyája van és munkakezdésnél, illetve befejezésnél egy gépen kell áthúzni a kártyát (mint egy bankkártyát). Ez azért fontos, mert ők órabérben dolgoznak. Közben megcsodáljuk az itteni egyik lounge-ot, színes fotelokkal és nagy ablakokkal. Hátul megyünk ki és közben beszélgetünk a személyzeti kajákról. Például az olasz étteremben annyi pizzát ehetnek, amennyit akarnak, csak nem vihetetik haza. Beszéd közben elsétálunk a staff étkezőbe, kajálni.Az egyik étterem főz a személyzetnek is és külön étkező rész van. Itt is önkiszolgáló rendszerű, de nem csodálom, mert szinte csak hányadék kaják vannak. Ezért választunk magunknak valami normálisnak tűnőt és leülünk ebédelni. Meghatározott kajaidők vannak, reggeli, ebéd és vacsora. Internetezni is a kajáldában lehet, de szígorúan tilos kajaidőben netezni! Ha mégis megpróbálja valaki, a rendszergazda letiltja az illető gépét, és akkor is, ha pornót, vagy sok mindent próbál letölteni.

Ebéd után felmentünk a szobájukat megnézni. 3 staff block van, mindegyik három szintes és vannak egyágyas és kétágyas szobák is. Nem sok helyük van, a két ágy elég sokat elfoglal, de saját fürdőjük van. Ami viszont nem mindegy: fizetni kell a szállásért!

Mint azt előre megbeszéltük, mindenki átöltözik, megyünk az uszodába! Természetesen a hotelhoz, tartozik egy wellnessközpont és ezt a személyzet teljesen ingyen használhatja!! Szauna, gőz, gyúróterem és az uszoda! Mi nem tartozunk ehhez a személyzethez, de azért használtuk mi isJ. A medence nem túl mély, max. 1.5 méter, de így is nagyon jó volt úszni egy kicsit. Utána beültünk a gőzbe és a szaunába is. Picit száradtunk és elhatároztuk, hogy kicsit körbenézünk a városban.

Szerencsére még mindig viszonylag jó idő volt, nem esett az eső. Elsétáltunk az egyik üzletsorhoz és bementünk az újságárushoz. Itt nem csak újságokat hanem mindenféle szuveníreket is lehetett venni, de Orsi csak lottózott egyet. Utána beültünk egy pizzériába kajálni egy kicsit. Nem volt valami jó választás az étterem, mert egy kb. 13 éves gyerek volt a pincér!! Már e rendelésfelvétellel meggyűlt a baja, nemhogy a kajakihozatallal. Mi nem foglalkoztunk vele (talán csak Zsuzska lett picit ideges), inkább csak egyfolytában meséltünk egymásnak, meg megmutogattuk a fényképezőn található képeket és videókat. Elég sok időt töltöttünk a pizzériában, de összességében jó volt. Még utána beugrottunk a Tescoba is, vásároltunk pár cuccot és már napnyugta volt, mire visszaértünk a szállásra! Csak most nézzük meg az időt, este 9 óra! Úristen, mire hazaérünk éjfél lesz! Gyorsan bepakolunk, végső búcsúzkodás és indulunk is.

Visszafelé elkerültük az egysávos utakat és inkább kerültünk. Amúgy is hamar besötétedett, néhol alig lehetett látni a sok kanyart. Aberfeldy-t érintve jöttünk visszafele, ami elég szépnek tűnt - még sötétben is. Killintől már ismerős volt az út, viszont néhol már teljesen sötét volt. A körülményekhez képest próbáltam gyorsan menni, de így is pontban éjfélre értünk haza. A Caravanban kiszámoltuk: összesen 370 km-t vezettem 1 nap alatt! Tudom, hogy másnak ez nem sok, de nekem ez eddig a legtöbb és nem csak autópályán, hanem kis kanyargós ismeretlen helyeken.

Komment

Eddig 3 komment érkezett

1. Lányi Miklós:
   2007. 09. 07. 18:46

   Sziasztok!

   Nagyon jó az oldal csak így tovább! :-)

   Miki

2. scottishtavartarr:
   2007. 09. 08. 12:56

   Köszi szépen!
   Igyekszem:)
   Azért jó a visszajelzéseket olvasni!

3. Sanyi:
   2008. 11. 09. 21:54

   Sziasztok!

   Remek leírás, köszönet érte:-)
   Én is Aviemore-ban éltem és dolgoztam, akár a barátaitok. Igaz, én 2008. márciusa és augusztusa között munkálkodtam Aviemore-ban, pontosabban Coylumbridge-ben, az ottani Hilton Hotelben.
   A cikk írásának idején még Londonban laktam.
   Nagyon jó egy kicsit nosztalgiázni:-)
   Köszönöm még egyszer.

   Szép napot!

   Sanyi

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.