Hungarian-Highlander
 
Takarítás a többi szakács után!

Reggeles vagyok, de csak 8 vendég várható, ezért csak 8-ra megyek le. Négy szabadnap után, benézek a hűtőkbe és a szárazáruraktárba. Hááát... Nem csalódtam a srácokban,szinte semmit sem csináltak. Még arra sem voltak képesek, hogy a romlott kajákat kidobálják, vagy a zöldségeket berakják a hűtőbe, hogy ne rohadjon szét!! Próbáltam a salátákból és egyéb zöldségekből menteni a menthetőt és a hűtőkben egy kicsit rendet rakni. Ma sincs mosogatós, Csabi megint festeget majd. A romlott kaják kiöntése után, egy jó nagy halom koszos müanyagdoboz maradt, legalább nem fogok unatkozni, tudok egy kicsit mosogatni. Előtte azonban felvágtam a hűtőben lévő egész bélszínt és a fél hátszínt, amit a drága kollegák nem voltak hajlandók lefagyasztani 3 nap alatt!

Miután jól kimérgelődtem magamat, nekiálltam a személyzeti kajának. Nem sok választásom volt, mert Anka tegnap ért vissza a szabadságból (ő veszi a személyzeti kajának valót) és már több, mint egy hete nem volt senki alapanyagért. Azért megpróbálok valami ehetőt összedobni, mert a személyzet majdnem éhen halt az alatt a 4 nap alatt, amíg nem én főztem. J

Ebédre nem jött le Kristian, pedig el akartam neki mondani az „észrevételeimet”. Mindegy, majd vacsora után elmondom neki.

Vacsorára megint valami Kristian-féle szósz specialitás volt, de most kicsit talán jobb az átlagosnál. Mire mindenki megkajált, addigra Kristian és Pzemek már el is tűntek. Elsőnek azt hittem, csak felrohant valamiért Kristian (mert elvileg ő is dolgozik este), de még jó két óra múlva sem jelent meg!

October ma jött vissza a szüleitől, és ő is kérdezte, hogy egyedül vagyok-e ma? „Nem, csak Kristian eltűnt!” - válaszoltam. Amikor 8 órakor megjelent a két vendég, akkor kérdeztem Euant, tudja-e hol van Kristian? „Persze, felment a szállásra és szólt, hogy csörögjek neki, ha megjöttek a vendégek.” „Nekem erről nem szólt semmit!” – válaszoltam neki! „Rögtön csörgök rá.” - mondta Euan. Már az előételeket adtam ki, amikor megjelent Kristian. Gyorsan kinyomtuk a kaját, aztán rákérdeztem mindenre. A legtöbbre az volt a válasza, hogy: „ Bocs, elfelejtettem”.

Szépen letakarított mindent, aztán el is ment, de most legalább már szólt! Én még megvártam a desszert rendelést, aztán mosogattam egy kicsit és már végeztünk is mára.

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.